TrendaLelke

Itt vagy most:Home \ Köz-tér \ Kecskemét arcai: Önkéntes vagyok Kecskeméten - Ujhidyné Szirmai Márta
08
2016 ápr.

Kecskemét arcai: Önkéntes vagyok Kecskeméten - Ujhidyné Szirmai Márta

 

Jótékonyság címén a többség évente egyszer-kétszer adakozik pénzadomány vagy már nem használt ruhák, egyéb használati tárgyak felajánlásával. De vannak köztünk olyanok, mint Ujhidyné Szirmai Márti, aki a legértékesebbet adja: magát és az idejét. Az önkéntesség révén 6 éve része az életének Melinda és Alex, a középsúlyosan értelmi fogyatékosokat nevelő-oktató Juhar utcai intézet két árva gondozottja.

 

Kecskemét arcai sorozatunkban neves és kevésbé ismert vagy egyáltalán nem ismert kecskemétiekről mesélünk, akik alakítják, formálják a várost, színesítik a kecskeméti életérzést: lehetnek nők, férfiak, művészek, vállalkozók, sportolók, önkéntesek, hétköznapi hősök. Ami fontos, köztünk, értünk, velünk élnek.

 

Trendalelke.hu Hogyan jutott eszedbe, hogy önkéntes munkát vállalj?

Ujhidyné Szirmai Márta: Hat éve találtam rá erre a kis közösségre. Az intézmény egyik állandó adományozója jó barátom, általa kerültem be a Juhar utcai iskolába. Megkérdeztek, segítenék-e a karácsonyi műsorban. Akkor végigsírtam az ünnepséget, nagyon meghatódtam. Nekem is van két gyermekem, mindketten egészségesek, amiért nagyon szerencsés vagyok. Több százan voltunk akkor az aulában, és egy lány felénk küldte a puszikat. Ő volt Melinda, aki akkor egy angyalka szerepében jött felém. Később egyre közelebb kerültünk egymáshoz, és elkezdtem Konfár Sándor osztályfőnök csoportjába bejárni, ahová Melinda is tartozott. 15-20 év közötti fiatalok vannak ebben az osztályban, különféle szociális háttérrel - árvák, nevelőszülőknél lévő gyerekek, kollégisták, bejárósok.


Nem voltak félelmeid az önkéntes munkával kapcsolatban?

Az intézmény pedagógusainak elhivatott munkája látszik ezeken a gyerekeken, nagyon sokat tesznek értük. Jólneveltek, tisztelettudóak. Melinda osztályfőnökét, Konfár Sándort például Papának hívják a gyerekek, aki szívvel-lélekkel dolgozik több mint 30 éve.  


Mit csinálsz tulajdonképpen az önkéntesség során?

Amikor van szabadidőm, akkor elmegyünk valahová a két pártfogoltammal, Melindával és Alexszel. Melindáról már meséltem, Alex pedig egy 21 éves, Down kóros, tisztelettudó, szeretetreméltó fiú. Éves szinten ritkán tudnak elmenni az intézményből, bár az iskola nagy hangsúlyt fektet a programokra. Megvannak a törzshelyeink, ahol mindig kérdezik, hogy mikor jönnek megint a gyerekek.

Gyakran megyünk cukrászdába, a dombra, és cirkuszba is viszem őket gyereknap környékén. Vendégeim és ismerősök segítségével megpróbálok nekik támogatást kérni a belépőjegyekre. Iskolai programok is vannak természetesen: nevelőtanárokkal, nevelőszülőkkel együtt visszük a gyereket kirándulni. Melinda és Alex árvák, velük csak én megyek. Felvonatozunk Pestre, tömegközlekedünk, felmegyünk a várba, megnézzük az aktuális kiállítást, majd a Spájzban ebédelünk, ahol mindig nagyon szívesen látják vendégül a gyerekeket.

 

Melinda angyalka szerepben


Mit ad neked az önkéntesség?

Nagyszerű dolog az anyagi támogatás is, de a velük töltött idővel én kapom tőlük a legnagyobb ajándékot: a feltétel nélküli szeretetet. Folyton-folyvást ölelnek és mindent megköszönnek. Türelemre tanítanak, és minden pozitív tulajdonságot megtanulhatok tőlük, amit a modern társadalomban nemigen lehet.

Sok mindenen átsegítettek már, hálás vagyok, hogy velem voltak azokban a helyzetekben. A mai napig örömmel tölt el, amikor Melinda, Alex és a többiek futva jönnek hozzám. Az én gyerekeim már kinőtték a kisgyermekkort, de a Juhar utca intézmény lakói nem nőnek ki belőle soha. Azt szokták mondani, hogy akit az Istenek szeretnek, azt örökre meghagyják gyereknek.

Élveztem, amikor óvónőként dolgoztam, sok örömöt ad a természetgyógyász-reflexológus munkám, de amit ezektől a gyerekektől kapok, amit velük megélhetek, az egy euforikus állapot. Melinda soha egy alkalmat ki nem hagy, hogy ne mondja: Gondolj rám! Csodanap, amikor kihozhatom őket.


Milyen nehézségekkel szembesülsz az önkéntesség során?

Szeretnék minél többet lenni a gyerekekkel, de nap mint nap nem tudnám ezt csinálni, mert megviseli a lelkemet: ilyenkor szembesülök azzal, hogy az életnek nem csak napos oldala van. Pedig nagyon kötődöm hozzájuk, amikor visszaviszem őket a programokról, mindig űr marad utánuk.


A családod és a barátaid támogatnak az önkéntes munkádban?


A nagyfiam, Zolika 23 éves, Anna pedig 15. Könnyen hozzászoktak az önkéntes munkámhoz, sőt, őket is el szoktam magammal vinni. A férjem és a barátaim is támogatnak, olyannnyira, hogy rendszeresen el is jönnek a programokra. Jól érzik magukat ők is ezekkel a gyerekekkel.


Sokan vagytok önkéntesek?
Eddig akinek beszéltem róla, eljött velem az iskolába. Ha valakinek van ilyen ambíciója, szívesen segítek.


Szerinted eléggé befogadó Kecskemét a sérültekkel?


Maximálisan. Elenyésző negatív példával találkoztunk csupán. Megnézik őket ugyan az emberek, de jók a tapasztalataim.

 

Melinda és Alex Kökény Attilával a karácsonyi jótékonysági koncerten


Mit változtatnál meg Kecskeméten az ő szempontjukból?

Nagyon sok köztük az értékes gyermek: van, aki jól focizik, jól rajzol vagy remek a ritmusérzéke. Fel kellene karolni a köztük lévő tehetségeket, akiket maguk közé fogadhatnának az egészséges közösségek, sportklubok, zenekarok, énekkarok, ...stb. Jó lenne ugyancsak, ha a sérült fiatalok felnőtt korukban is maradhatnának a kecskeméti intézményben, mert erre jelenleg nincs mód.

Munkalehetőségre is szükség lenne, hiszen sokan közülük dolgozni is tudnak. Nagyon szorgalmasak, szívósak, jónéhányan közülük tanyán élnek, sokan szerény körülmények között, és komoly fizikai, mezőgazdasági munkát végeznek, mégsem panaszkodnak. Néhányszor meglátogattam őket a Gyenes kertészetben munka közben: téliesítették a növényeket, söprögettek, sok apróságnak tűnő munkát elvégeztek.

2015 karácsonyán a "Gondolj rám" - Művészek a szeretet szolgálatában - karácsonyi jótékonysági koncert hatalmas siker volt, aminek a kedvezményezettje a Juhar utcai intézmény volt. Az emberek szociális érzékenysége fokozódik karácsonykor, ebből jó lenne átmenekíteni az év többi napjára is, hogy igazán a helyi közösség részeseivé válhassanak,

 

hiszen a  falakon túli életre is igényt tartanának ezek a gyerekek. Ahol ők megjelennek, ott minden élettel teli lesz, mindenki örül, boldog.


Szívesen önkénteskednél a Juhar utcai intézményben?

Keresd Dr. Hollóné Ruska Zsuzsannát intézményvezetőt.

Telefon: 06 76 505 007


Tetszett, amit olvastál?

 

Iratkozz fel e-magazinunkra,

csatlakozz facebook oldalunkhoz,

és nem maradsz le a kecskeméti nőknek fontos hírekről, eseményekről, ajánlókról.

 

Kecskeméti nőnek lenni jó!

Utoljára frissítve: kedd, 12 április 2016 06:56
Értékelés:
(5 szavazat)
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Partnereink

Kapcsolat

  • Trendalelke.hu Blogmagazin
  • +36302434449