TrendaLelke

Itt vagy most:Home \ Köz-tér \ Kecskemét arcai: Redenczki Marcsi, egy női stand-upos, aki meghódítja a fővárost
15
2016 jún.

Kecskemét arcai: Redenczki Marcsi, egy női stand-upos, aki meghódítja a fővárost


Marcsi egy férj, két felnőtt gyerek, na meg megannyi komikus élethelyzet birtokában építi stand-up karrierjét Kecskemétről, nem is akárhogyan. Egyike a kevés magyar női humoristáknak, nem mellesleg rendszeresen szerepel a Rádókabaré és a Comedy Central műsoraiban is. Marcsi életszeretetét, magabiztosságát receptre kellene felírni minden nőnek. Ha megfogalmazódik benne egy gondolat, nem agonizál, nem stresszel, hanem megvalósít. Az élet őt igazolja hölgyek!

 

Kecskemét arcai című új sorozatunkban neves és kevésbé ismert vagy egyáltalán nem ismert kecskemétiekről mesélünk, akik alakítják, formálják a várost, színesítik a kecskeméti életérzést: lehetnek nők, férfiak, művészek, vállalkozók, sportolók, önkéntesek, hétköznapi hősök. Ami fontos, köztünk, értünk, velünk élnek.


Trendalelke: Hogyan indult a stand upos életed?

Redencki Marcsi: A kiindulópontot a blogírás jelentette számomra, 2007-ben kezdtem, négy évig csináltam. A Blikkben láttam a felhívást, hogy “Vezess blogot”, belevágtam hát én is. A cikkjeim rendre kikerültek a Blikk oldalára, a vezérblog megnevezéssel, volt, hogy 4-5 ezren látogatták az oldalamat. A blogból aztán kiválogattam a sztorikat, amiket összefűztem a könyvbe. Miután megjelent, kipróbáltam magam humoristaként. A tv-ben szereplő humoristákat látva rádöbbentem, hogy én ugyanazt csinálom tulajdonképpen, csak családi összejöveteleken, otthon. Küldtem be pár történetet, majd behívtak meghallgatásra. Az emberek könyörtelenek, ha valaki nem vicces, azon nem nevetnek. Amikor először kiálltam a színpadra, akkor nevettek a nézők, jól éreztem magam én is és a közönség is. Tehát kedvtelésből indult az egész.


Nem túl hosszú a női humoristák listája. Mi ennek az oka?

Inkább bátortalanság kérdése. Tény, hogy kevesen vagyunk, lenne még tér női előadóknak, hiszen nem egyformák a karaktereink, nem egyforma sztorikkal rukkolunk elő. Nekem már felnőtt gyerekeim vannak, így én ehhez kapcsolódó történetekkel szórakoztatok.

 

A türelem rózsát terem témában Marcsi a Ridikülben


A férfi humoristák jobban összetartanak mint a nők?

Lehet, de szerintem csak azért, mert többen vannak. Én is tagja vagyok egy 15 fős társulatnak, a KOmédia Stúdiónak, ott én vagyok az egyedüli nő. A férfiak jobban konkurenciái egymásnak, így előfordulhat, hogy nőként sűrűbben kapok felkérést. Persze a témáink is mások. Én nem politizálok, nem beszélek csúnyán, férfiakat érintő témákat nem hozok elő.


Akkor te vagy a női Kőhalmi Zoltán?

Ő néha elgondolkodtatóbb, ezért nem mondom, hogy olyan okos vagyok, mint ő. Egyébként még soha nem hoztak vele hasonlatba, de ő is önirónián alapuló dolgokat mesél, mint én.


Hogyan inspirálódsz? Mennyi a valóság és a fikció az előadásaidban?

Minden igaz. Látszana rajtam, ha olyan dolgot mondanék el, amit csak kitaláltam, nem lennék hiteles. Kérdezték is tőlem, ki mondta nekem, hogy ilyen legyek. De ez részemről nem egy produkció vagy előadás, én olyan vagyok a színpadon is, mint az életben, a történeteim pedig mind igazak, megtörténtek velem. A gyermekeim,Miklós és Vivien 27 és 24 évesek. Amikor hazajönnek a munkából, csak annyit mondanak, “anya, nem hiszed el, mi történt velem”, aztán visszakérdezek, és közlik, “ja, semmi”. Félnek néha, hogy amit elmesélnek, utána én előadom a színpadon. Persze tényleg engedélyt kérek, mielőtt róluk beszélnék a közönség előtt. Olykor leírok egy-két gondolatot, majd jó lesz valahova. Ha hívnak fellépni, aktualizálom a sztorijaimat a hely és a közönség alapján.

Egyébként grafomán vagyok, minden előadásom szövegét leírom szóról szóra. A társulatban minden hónapban 5 perc új anyagot kell írni. Elsőre nem hangzik soknak, de ha van egy jó poénod, az kb. 30 másodperc, a fennmaradó időt pedig még ki kell tölteni. Orosz Gyuri, a mentorunk, segít  az anyagaink kidolgozásában, összeállításában. Nagyon pontosan meg kell tehát tervezni a poénokat, mégis előadás közben úgy kell hangoznia, mintha akkor találnám ki.

 

Marcsi épp dumapárbajt vív


A fiúk befogadtak téged?

Igen. Nagyon klassz volt az első rádiókabarés fellépésem 2013-ban. Azokkal voltam egy öltözőben, akiket gyerekkorom óta hallgattam szeretettel. Odajöttek gratulálni hozzám, majd a következő alkalommal már nagyon érdeklődően fogadtak. Teljesen egyenrangúként kezelnek engem, egy kecskeméti anyukát, semmilyen rossz tapasztalatom nem volt.

Voltam egy tehetségkutatón 2011-ben, különdíjas lettem előadói kategóriában, egyébként pedig második helyezést értem el. A zsűritagok között ott volt Maksa Zoltán is, aki a szereplésem után csak annyit kérdezett: “Te hol voltál eddig?”. Ihos József írta az egyik fellépésem kapcsán: “Ezt a természetességet tanítani kellene, Marcsikám.” Ezek a visszaigazolások nagyon jól esnek.

Amikor bekerültem a rádiókabaréba, hatalmas megtiszteltetés volt, főleg, hogy a semmiből jöttem. Orosz Gyuri ajánlott be Sinkó Péternek. Az, hogy engem behívtak oda, hatalmas megtiszteltetés volt. Gyuri nem akart rám nagy terhet róni, de viccesen elmondta, ha jól szerepelek, akkor a csapat többi tagját is el fogják hívni, ha elbukom, akkor viszont soha senkit a későbbiekben.


Azért tudtál bekerülni a csapatból a rádióba, mert nő voltál, és ezzel kitűntél a sok férfi közül?

Nem. Gyuri látja, hogy ki áll készen erre a feladatra. Látta, hogy belőlem a stressz a legjobbat hozza ki, így el mert küldeni. Ugyanígy például a Frizbi szilveszteri adásában sem látták rajtam az izgalmat, pedig azért nyilván izgultam első fellépőként. Nem tudom, hogyan, de mégis nyugalmat szugerálok magamba. Arra gondolok, hogy nem lehet, hogy egy ilyen helyzetet elrontsak izgalommal.


Kizárólag női témákban adsz elő?

Igen. Ami egy nőt érdekelhet. Ha férfiasabb témát hozok, akkor azt úgy adom át, ahogy női szemmel látom. Pestre ingázom minden nap, úgyhogy vannak utazós sztorijaim is. Egy kis rózsaszín bőrönddel utazom, amit már jól ismernek a sofőrök. Egyik reggel köszöntem Petinek, majd megkérdeztem, betennéd-e. A következőt válaszolta: “Persze, és a bőrönddel mi lesz?” Utána nem is mertem hátranézni, hányan hallhatták - mindenki nevetett. Hazafelé megkínált egy sütivel. Megköszöntem, majd jelezte, hogy ne neki köszönjem, mert az ülésen találta. Szóval ilyen poénokat az ember nyilván nem hagy ki.

 


Egy humoristával szemben elvárás, hogy a hétköznapokon is vicces legyen?

Megismerkedtem valakivel, akivel mint kiderült, régóta együtt buszozom. Meglepődött rajta, hogy humorista vagyok, mert szerinte olyan komoran szállok fel a buszra, és egész idő alatt komolyan ülök. Mondtam, hogy nem hülye vagyok vagy elmebeteg, hanem humorista, tehát nem fogok magamban nevetgélni. Viszont a kolléganőim nagyon jó helyzetben vannak az irodában, meg a családom, mert rajtuk szoktam tesztelni az új sztorikat.

Nem csak jó dolgok történnek velem,  viszont a legrosszabból próbálom a legjobbat kihozni. Az ideggyógyászatról is úgy jöttem ki, hogy felkértek egy fellépésre: azért mentem el, mert fájt a fejem. Kiderült, hogy migrénem van. Kérdezte a doktornő, depressziós vagyok-e. Erre válaszul odanyújtottam a névjegyem, majd meg is kérdezte a doktornő, hogy a neurológus évzáró buliján fellépnék-e.


Ez jellemző rád gyerekkorod óta? Mindig középpontban voltál, szórakoztattál?

Anyukám szerint igen, és apukámtól örököltem a humorérzékem. Van bennem egy kis magamutogatási kényszer - megpróbáltam a könyvet, a blogot, majd ezt a műfajt is. Nem tudom, még mi mindent szeretnék csinálni, mielőtt betöltöm az 50-et, de ez valahogy bejött nekem.


Említetted, hogy Pesten dolgozol gazdasági ügyintézőként, Kecskeméten élsz. Hétvégente stand up fellépéseid vannak. Hogy bírod?

A férjem nagy segítség, ő a hátországom. Bevásárol, kitakarít, szóval nekem csak főznöm kell hétvégén.


Van az a pont, amikor a közalkalmazotti szférából végérvényesen átlépnél a humorista szerepkörbe?

Nem is tudom… A közalkalmazotti szféra sokkal kiszámíthatóbb, én félős vagyok ilyen szempontból, kell egy biztos anyagi háttér. És szeretem is a munkámat!


Ahhoz is egyfajta bátorság kell, hogy kiállj a színpadra. Sok bátorságra van szükségük a mai nőknek?

Igen. Már ahhoz is, hogy gyereket vállaljon, hiszen ott a munka is… Régen másképp alakult egy nő élete. 20 év körül, az iskola elvégzése után férjhez mentünk, szültünk, gyereket neveltünk - én is így tettem. Sokan kérdezik is, nem sajnálom-e, hogy ilyen későn kezdtem el az önmegvalósítást. Erre azt tudom mondani, hogy nem, hiszen amikor megfogalmazódott bennem akár a könyv, akár a stand up gondolata, megvalósítottam. Nem arról van szó, hogy ezek hosszú évek óta dédelgetett vágyak.


Milyen jótanácsot adnál  olvasóinknak?

Ha valami megfogalmazódik bennük, úgy érzik, valamiben jók lennének, akkor nem kell félni, merjék kipróbálni magukat!

Redencki Marcsi napi humorbonbonjait a facebookon is olvashatjátok! 

 

Tetszett, amit olvastál?

 

Iratkozz fel e-magazinunkra,

csatlakozz facebook oldalunkhoz,

és nem maradsz le a kecskeméti nőknek fontos hírekről, eseményekről, ajánlókról.

 

Kecskeméti nőnek lenni jó!

Utoljára frissítve: szerda, 15 június 2016 11:33
Értékelés:
(6 szavazat)
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Partnereink

Kapcsolat

  • Trendalelke.hu Blogmagazin
  • +36302434449